Mi a különbség az X- és az O-láb között?

Az X- és az O-láb gyermekkorban előforduló betegségek, amelyek nemcsak a test esztétikáját változtatják meg, hanem egészségügyileg is komoly veszélyt jelentenek, ha nem figyelünk oda rájuk. A két elváltozás kialakulásának okai pontosan nem tisztázottak, de a legvalószínűbb, hogy a mozgásszegény életmóddal állnak kapcsolatban. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mit takar pontosan ez a két lábdeformitás, és milyen okok vezethetnek a kialakulásukhoz.

Megfelelő mennyiségű mozgás

Számos tanulmány kimutatta, hogy az X- és az O-láb megjelenése a gyermekek azon életszakaszában jellemző leginkább, amikor elkezdenek iskolába járni, ezáltal az addigi önfeledt játékot és mozgást felváltja az iskolapadban való folyamatos ülés és körmölés. A diákok a negyvenöt perces órák közti szünetekben némi mozgással kompenzálhatják ugyan a szellemi terhelést, illetve a folyamatos ülést, ám ez a néhány perc közel sem elég arra, hogy biztosítsák maguknak a megfelelő fejlődéshez szükséges mozgásmennyiséget. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy az iskolás időszak egybeesik a második alakváltás időszakával, amely körülbelül 6-8 éves kor között zajlik le, valamint a serdülőkorral is. A két időszak során a gyermek teste számos változáson esik át:

csontozata megnyúlik,
mozgása “sutává” válik,
izmai formálódnak, feszülnek,
valamint idegrendszerében is történnek változások.

Ha gyermekünk ebben az időszakban hanyagolja a sportot és ellustul, nagy a veszélye, hogy felnőtt korára:

megváltozhat a természetes mozgáskultúrája,
egyre inkább görnyedni kezd, ezért rossz lesz a testtartása,
számos izomcsoportja túlterhelődik, más izmai pedig elgyengülnek,
valamint túlterhelődik a gerince és az ízületei.

Az X-láb és az O-láb jellegzetességei

Az X-láb

X-láb esetén a gyermek térdei zárt állásnál befelé néznek, durva esetben pedig össze is érnek.

A bokák billentek, befelé fordulnak, ez pedig jelentős plusz súlyt helyez az egész lábra. Ennek következtében ízületi kopás alakulhat ki a térd belső oldalán.

Fontos azonban, hogy ne essünk azonnal kétségbe, ha gyermekünknél ezt tapasztaljuk. Ugyanis a második alakváltás időszakáig ezek a torzulások csak átmenetiek, és a gyermek csontozatában és izmaiban végbemenő változásoknak tudhatók be. Ha azonban a deformitás a későbbiekben sem múlik, akkor feltétlen forduljunk vele ortopéd szakorvoshoz és gyógytornászhoz.

Az O-láb

O-lábról akkor beszélhetünk, ha a fent említett zárt állásban a térdek kifelé néznek, és jól látható bennük a hajlás vonala is. Az 1-2 évesek esetében még természetes, hogy ilyen jellegű deformitások tapasztalhatók a lábakon, és ekkor ez még nem is jár komolyabb egészségügyi kockázattal. Ám, ha az O-láb még óvodás korban is jól megfigyelhető, kezdjünk el gyanakodni, és forduljunk mihamarabb ortopéd szakorvoshoz és gyógytornászhoz!

Mindemellett érdemes lehet megfelelő ízületi támasztékokat is beszereznünk, hogy gyermekünk lábát tehermentesíthessük.

A lábdeformitáshoz vezető okok

Az X-láb kialakulásának számos oka lehet. Ezek közül a leggyakoribbak:

lúdtalp,
sérülés,
angolkór,
alacsony növés,
túlsúly,
bénulás,
csontelhalás,
gyenge, rugalmatlan térdszalagok,
mozgásszegény életmód,
degeneratív ízületi megbetegedések.

Az O-láb kialakulásának hátterében többnyire az alábbi okok valamelyike áll:

a lábszárcsont növekedési porcának sérülése, károsodása,
nem megfelelő csontfejlődés,
kötőszöveti gyengeség.

Fontos időben tenni a megelőzés érdekében

Érdemes már egészen korán tennünk annak érdekében, hogy a későbbiekben gyermekünk ne szenvedhessen ezektől a torzulásoktól. Mindenekelőtt ne erőltessük, hogy a pici minél hamarabb

megtanuljon járni, és a bébikomp használata sem ajánlott egészen addig, amíg a kicsi csontozata és izomzata nem elég fejlett ahhoz, hogy elbírja a testsúlyát. Ezeken felül:

vegyük figyelembe a mozgásfejlődési szakaszokat,
ne erőltessük a járás megtanulását csak azért, mert kortársai már totyognak,
vigyünk be a pici szervezetébe minél több D-vitamint, természetesen a gyermekorvossal egyeztetve,
gyógytornával erősítsük az izomzatot,
hagyjuk, hogy óvodaidő után is sokat mozogjon a szabadban,
végezzünk vele különféle izomerősítő gyakorlatokat – például a talpával görgessünk egy labdát,
válasszunk egy neki tetsző sportágat, amit örömmel csinál iskolán kívüli időben, és írassuk be edzésre, amennyiben előtte a tartó izmok megerősödtek.