Melyek az iliotibiális szindróma elsődleges tünetei

Az iliotibiális szindróma elsősorban a futók körében kialakuló mozgásszervi megbetegedés, bár természetesen másokat is érinthet. Legfőbb tünete a séta és lépcsőzés közben fellépő térd körüli erőteljes fájdalom.

Ez így általánosságban persze sok egyéb mozgásszervi problémára is utalhat – cikkünkben azt mutatjuk be, hogy milyen tünetek alapján lehet felismerni és milyen módszerekkel érdemes kezelni az iliotibiális szindrómát.

Az iliotibiális szindróma megelőzése és a sérülés kockázatának csökkentése

Bemelegítés minden futás előtt,
SMR henger használata futás előtt és után,
Patellavédő térdrögzítő használata, amely enyhíti a feszülést és megakadályozza az IT szalag dörzsölését a combcsonton.

Az iliotibiális szindróma megelőzése és a sérülés kockázatának csökkentése

Bemelegítés minden futás előtt,
SMR henger használata futás előtt és után,
Patellavédő térdrögzítő használata, amely enyhíti a feszülést és megakadályozza az IT szalag dörzsölését a combcsonton.

Az iliotibiális szindróma háttere és tünetei

Az iliotibiális szalag (röviden IT szalag) egy vastag, kötőszöveti szalag, amely a csípőtől indul, és a comb külső oldalán végigfutva a térd alatt tapad meg. Feladata, hogy rögzítse a térdízületet, valamint segítse annak befelé történő elmozdulását. Amennyiben az iliotibiális szalag a combcsonttal vagy esetleg a térdízülettel hosszú időn át erősen összedörzsölődik, előbb-utóbb begyullad, ami komoly fájdalmakkal jár. Ekkor alakul ki az úgynevezett iliotibiális vagy rövid nevén ITB-szindróma.

A futókat azért érinti nagy számban ez a betegség, mert futás során az IT szalagot extrém módon dörzsöli a combcsont, illetve a térdízület, ezért az könnyen begyulladhat. A szindróma kialakulását segíti elő a térdkalács kifelé tolódása, mivel a külső részén a combcsontnak és a térdnek nagyobb erők hatnak, így erősebbek az izmok, valamint a gyenge farizmok. Összességében a háttérben a fenék, csípő és combizmok nem megfelelő működése is hozzásegíti a probléma kialakulását.

Az iliotibiális szindróma az alábbi tünetegyüttessel járhat:

éles, égető fájdalom a térd külső oldalán, amely leginkább futás, kocogás vagy egyes esetekben akár séta és lépcsőzés során is jelentkezhet,
nyomásérzékenység,
duzzanat,
pattogó hang gyalogláskor,
előfordulhat ropogó hang a térd behajlításakor, különösen 30 fokos hajlított- feszített térdszögállásban.

Ha a fenti jelek közül bármelyiket is tapasztaljuk, ne erőltessük tovább a lábunkat, a futással időlegesen mindenképpen hagyjunk fel, és forduljunk szakorvoshoz. Ellenkező esetben akár még komolyabb fájdalmakkal vagy egyéb, nem kívánt szövődményekkel is szembe kell majd néznünk, amelyek következtében még a legkisebb mozdulat is embert próbáló feladatnak fog tűnni.

Az ITB- szindróma kezelési módjai

Több lehetőségünk adódik annak érdekében, hogy felgyorsítsuk a gyógyulási folyamatot, és felépüljünk a betegségből.

Például:

Akut szakban a térdhajlítás kerülése,

és néhány szokásos kezelés is szóba jöhet: helyi hűtés, iontoforézis ( elektroterápia), gyulladásgátlók szedése.

Szedjünk gyulladás- és fájdalomcsillapítót!

Az orvos által felírt gyógyszerek hatékonyan csökkentik a fájdalmakat, jelentősen enyhítve a panaszainkon. Ha ezek a készítmények mégsem válnának be, és a fájdalom nem hagy alább, akkor a szteroid injekciós kezelés is szóba jöhet, ha három nap után is látható helyi duzzanat, az iontoforézis (elektroterápia) folytatása mellett. Fontos azonban tudnunk, hogy ez a fajta kezelési mód mindössze csak a tüneteket enyhíti, a betegség kiváltó okát azonban nem szünteti meg. Éppen ezért fontos, hogy a tartós javulás érdekében, mi magunk is tegyünk meg mindent a gyógyulásért.

Az iliotibiális szindróma háttere és tünetei

Lazítsuk fel az izmokat!

Hetente legalább 1-2 alkalommal érdemes sportmasszőrhöz eljárni, aki fellazítja a letapadt izmokat és szöveteket, ezáltal felgyorsítva azok regenerációs folyamatát.

Mindemellett mi magunk is lelazíthatjuk izmainkat csípő- és térdtájékon, például SMR hengerrel vagy akár kislabdával. Azonban legyünk nagyon óvatosak, ne nyomjuk meg közvetlenül a gyulladás helyét – ez ugyanis rendkívül komoly fájdalommal járhat, és tovább ront a helyzeten.

Inkább csak a környékét masszírozzuk (az iliotibiális szalagot tilos, csak az izmokat), illetve hengerezzük, és naponta akár néhány perc nyújtással is rásegíthetünk a gyógyulásra.

Legvégül: eddzünk is

Az ITB-szindróma hátterében legtöbbször a comb- és a csípőizmok gyengesége áll, ezért sokat tehetünk a hosszú távú gyógyulásért azzal, ha megerősítjük ezeket az izmokat.

Ennek során fontos az alábbiakra odafigyelni:

Az edzést kizárólag csak akkor iktassuk be a napi rutinunkba, ha a fájdalom már teljesen elmúlt, és akadálytalanul képesek vagyunk mozogni.
Legyünk nagyon óvatosak, és fokozatosan szoktassuk vissza magunkat a rendszeres mozgásra: érdemes először inkább csak sétálni, idővel pedig lazán kocogni. Ha ekkor sem tapasztaljuk az IT szalag körüli tüneteket, akkor növelhetünk a tempón és a távon. De semmiképpen se terheljük túl magunkat hosszabb távú futással vagy intenzívebb gyakorlatokkal, hiszen ezzel csak a betegség újbóli kialakulását kockáztatjuk. Általában hat hét után kezdhető el a futás másnaponta repülővágtákkal, majd fokozatosan hosszabb távra váltunk.
Kiemelten fontos minden edzés előtt megfelelően bemelegíteni és átmozgatni az izmainkat, majd az alapos levezető nyújtásra szintén kellő időt szükséges szánni.
Célszerű néhány hétig az edzésekhez és a mindennapok során is ízületi támaszt használni, amelynek segítségével tehermentesíthetjük a lábunkat, és enyhíthetünk a térd körüli izmok feszülésén; ezáltal csökkenthetjük a betegség ismételt kialakulásának esélyét is.