Tartalomra ugrás

A befagyott váll szindróma

Az orvostudomány egyik nagy kérdőjele a befagyott váll szindróma, mely egyelőre talány a szakemberek számára is. Ez a betegség a nők közel 10%-át érinti, de férfiaknál is előfordul, és különösen a cukorbetegek körében jelentkezik nagy arányban. A legnagyobb kérdés, amelyre napjainkban is még csak keresik a választ, hogy vajon mi válthatja ki a vállízületek akár teljes lemerevedését. Az említett bizonytalanság ellenére jó hír lehet a befagyott váll szindrómában szenvedő betegeknek, hogy ha időben, szakszerű keretek között megkezdik a probléma kezelését, akkor nemcsak megállítani lehet a vállban meginduló kedvezőtlen folyamatokat, de akár a teljes gyógyulás is elérhető.

A befagyott váll szindróma

A befagyott váll szindróma diagnosztizálása során kimutatható a vállízület körüli izmok és szalagok megrövidülése és az ízület mozgékonyságának jelentős beszűkülése, aminek következtében a váll gyakorlatilag mozgásképtelenné válik. Érdekes adalék azonban, hogy a váll részleges vagy teljes mozgásképtelenné válásában semmiféle külső behatás – rossz mozdulat, intenzív sport stb. – nem játszik szerepet, sőt, éppen ellenkezőleg.

A befagyott váll szindróma többnyire akkor következik be, amikor a szokásostól eltérően tartósan, hosszú időn át nem végzünk semmiféle mozgást a vállunkkal. Ilyen hosszúra nyúlt nyugalmi állapot jöhet létre például műtét után vagy tartós ágyban fekvés során, de kialakulhat az extrém mozgásszegény életmód miatt is, amikor hosszú időn keresztül merő kényelemből, illetve lustaságból alig mozgunk.

Ugyanakkor a szindrómát előidézheti például az inzulin működésének zavara, a már kialakult cukorbetegség, illetve egyéb hormonzavarok is.

Milyen tünetei vannak a befagyott váll szindrómának?

A jelenség kezdeti szakaszában az izmok és a szalagok megrövidülnek, az ízületeket körbefonó tok elveszíti a rugalmasságát, aminek eredményeképpen a váll mozgása korlátozottá és meglehetősen fájdalmassá válik. Ennek köszönhetően pedig egy ördögi kör alakul ki: a mozgatásra fellépő fájdalom miatt a befagyott váll szindrómában szenvedő beteg természetszerűleg a korábbiakhoz képest is csökkenti a fájó testrész mozgatását, ami viszont tovább ront a helyzeten, hiszen a mozdulatlan állapottal csak még inkább súlyosbodik a folyamat, amelynek végén akár a váll teljes mozdíthatatlansága is bekövetkezhet.

Az idő múlásával azonban változnak a befagyott váll szindróma tünetei is. Az első hónapokban a vállízületek még mozognak, de ezek a mozgások elég nagy fájdalom árán valósíthatóak csak meg. Rossz hír, hogy a szindróma alattomosan, csak fokozatosan alakul ki, amelynek eredményeképpen a folyamatos fájdalmakat követően az ötödik, hatodik hónapban csökkennek ugyan a fájdalmak, de ezzel párhuzamosan egyre merevebbé válhatnak a vállízületek. Majd ezt követően, amikor már azt hinnénk, hogy mivel ismét meg tudjuk mozdítani a vállunkat, és talán a gyógyulás fázisába lépünk, ekkor ismét jelentősen erősödik a fájdalom. Ezek a fájdalmak sajnos nemcsak intenzív mozgás során jelentkeznek, de például az öltözködés is igen nagy küszködéssel járhat, arról nem is beszélve, hogy az éjszakai pihenést is ellehetetlenítheti, hiszen az érintett vállra történő ráfordulás is komoly fájdalmakat okozhat.

A befagyott váll szindróma gyógyítása

Ahogy korábban is említettük már, nagyon fontos, hogy időben kezdjük meg a probléma kezelését, gyógyítását, hiszen ha a befagyott váll szindróma sokáig fennáll, akkor nemcsak a vállunkban számíthatunk tartósan fájdalmakra, de a mozgásunk korlátozottsága más testrészekre is kihathat. Ennek az az oka, hogy amint a testünk valamely pontján – jelen esetben a vállízületben – probléma jelentkezik, az egész mozgásszervrendszer automatikusan elkezd kompenzálni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy előbb-utóbb a többi testrészünk ízületei is a normálistól eltérő pozícióban vagy módon kezdenek működni annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a vállból kiinduló megváltozott testtartáshoz. Ilyen esetekben járulékos következményként jelentkezhetnek nem várt nyak- és hátfájdalmak, illetve kialakulhat abnormális testtartás, ami további, akár többféle mozgásszervi problémának lehet a melegágya.

Ami a befagyott váll szindróma kezelését illeti, először mindenképpen az akut fájdalom gócokat kell megszüntetni. Ennek érdekében a kezelés során általában az adott ízület típusnak megfelelő szteroidmentes anyagokat juttatnak be az ízület környékére.

Ezt a kezelési módot, mint a legtöbb mozgásszervi probléma esetében, természetesen érdemes speciális mozgásterápiával kombinálni a megfelelő hatás elérésének érdekében.

Amennyiben úgy érzi, hogy valamelyik testrészének sportolás közben, rehabilitációs időszakban vagy egyszerűen a mindennapokban támasztékra van szüksége, válasszon az Actimove minőségi és megbízható termékei közül.