A szteroidok említésére sokak fejében bekapcsol a vészcsengő, habár nem igazán vagyunk tisztában a szteroidos készítmények hatásmechanizmusával – sem jótékony hatásaival, sem esetleges kockázataival. Lássuk hát, milyen szerepük lehet a mozgásszervi betegségek kezelésében, és alkalmazásuk során mire kell odafigyelni.
Az úgynevezett kortikoszteroidokat az 1950-es évek óta alkalmazzák széleskörűen a gyógyászatban. Ez a mesterségesen előállított gyógyszer hatóanyagában azonos a mellékvesekéreg által termelt szteroidhormonnal, a kortizollal, mely egyebek mellett fontos szerepet játszik a szövetek anyagcseréjében, az immunrendszer szabályozásában, továbbá a stressz élettani kezelésében. A gyógyászatban is ezen hatásmechanizmusaiért alkalmazzák: hasonló elven működik, mint a stresszhelyzetre adott válaszreakciót elindító megnövekedett kortizolszint, illetve gátolja az immunrendszer azon folyamatait, melyek gyulladást, irritációt vagy duzzanatot váltanak ki. Ezeknek köszönhetően a kortikoszteroidoknak igen gyors és hatékony fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásuk van, továbbá hatékonyan alkalmazhatók autoimmun, allergiás és daganatos megbetegedések kezelésében is.
A mozgásszervi betegségek kezelésében elősorban nagy hatékonyságú gyulladáscsökkentő és gyorsan ható fájdalomcsillapító hatása miatt váltak nélkülözhetetlenné a szteroidkészítmények. Aki szenvedett már heveny atritiszes fájdalomtól, köszvénytől vagy lumbágótól, az pontosan tudja, mekkora kincs tud lenni egy olyan szer, amely szinte azonnali és tartós megkönnyebbülést hoz a kilátástalannak tűnő kínszenvedésben. Különösen hatékony a szteroidkezelés az autoimmun eredetű rheumatoid arthritis esetén, illetve egyéb reumatikus és ízületi problémáknál, például teniszkönyöknél, íngyulladásnál, valamint a különböző nyak-, váll- és derékfájdalmak esetén.
A szteroidkészítmények különböző formában kerülnek alkalmazásra: léteznek szájon át szedhető gyógyszerek (tabletta, szirup, kapszula), továbbá injekció, kenőcs, oldat és spray, illetve infúzió is. Ezek kiválasztásáról és alkalmazásáról minden esetben a szakorvos dönt.
Noha kezdetben csodaszerként ünnepelték a szteroidkészítményeket, idővel kiderült, hogy látványos gyógyhatásaik mellett alkalmazásuk súlyos kockázatokkal is jár:
immunszupresszív hatásuk miatt nő a fertőzésveszély: mind a bakteriális, vírusos és gombás megbetegedésekkel szemben;
jellegzetes elhízás, zsírlerakódás jöhet létre,
megemelkedhet a vérnyomás,
vízvisszatartás, ödémásodás fordulhat elő,
csökken az inzulinrezisztencia, ami növeli a cukorbetegség kockázatát,
jelentősen megnő a csontritkulás kockázata,
megnőhet a szemnyomás, ami zöldhályoghoz vezethet,
bőrelváltozások, irritációk léphetnek fel,
gyomorfekély alakulhat ki,
álmatlanság és
pszichés problémák jelentkezhetnek.
A mellékhatások kockázata és súlyossága a kezelés dózisától és időtartamától is függ: a bevitt szteroid mennyiségével növekszik a rizikófaktor.
Ezen komoly kockázatok mellett számtalan további mellékhatás is felléphet a szteroidkezelések következtében, ezért alkalmazásuk alapos megfontolást és odafigyelést igényel. Kizárólag nagyon indokolt esetben és a lehető legkisebb dózisban, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák. A gyógyszeres kezelés módját, időtartamát és a készítmény hatóanyagtartalmának erősségét az orvos rendkívül körültekintően választja meg, nagyon alaposan mérlegelve a várható előnyöket a még vállalható kockázatokkal szemben.
Ennek során figyelembe veszi a beteget kínzó tünetek súlyosságát, hogy melyik szerv vagy testtájék érintett, a beteg korát és általános egészségi állapotát, a nála várható kockázatok mértékét, és mindezek függvényében választja ki a szteroidkezelés formáját, időtartamát, dozírozását, a mellékhatások megelőzésére vagy ellensúlyozására irányuló intézkedéseket, illetve a betegségre alkalmazott további kiegészítő kezeléseket.
Éppen a jelentős kockázatok miatt a szteroidkezelést sokszor csak a heveny tünetek csillapításáig vetik be, majd a kezelést más terápiával folytatják, illetve kombinálják. A szájon át szedhető gyógyszereket mozgásszervi problémák esetén például lehetőleg nem adják 1-2 hétnél tovább.
Kisebb a mellékhatások kockázata, miközben nagyobb hatékonysággal működnek a célzottan, lokálisan adható injekciók, melyeket akár közvetlenül az ízületbe vagy a fájdalmas területre tudnak befecskendezni. Ezek akár néhány órán belül elkezdenek hatni, és hatásuk egy hétig is kitart, sőt, egyes változatai hónapokon át kifejtik fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatásukat. További előnyük, hogy nem terhelik a gyomrot és az emésztőrendszert, sem más szerveket. Mellékhatásként bőrreakciók, esetleg lokális fertőzés léphet fel, illetve megemelkedhet a vércukorszint. Az injekciókúra gyakori ismétlése azonban nem ajánlott, mert károsíthatja az ízületi szöveteket. A lokális injekció ugyanakkor kiváló megoldás a kombinált kezelés első lépéseként: általa jelentősen javulnak a beteg panaszai, és ebből adódóan meg lehet kezdeni az egyéb fizioterápiás kezeléseket.