Tartalomra ugrás

Pár érdekeség a csuklótörésről

A csuklótörésről dióhéjban

A csuklótörés az egyik leggyakoribb csontsérülés. De nem csak az a baj vele‎, hogy gyakori, hanem az is, hogy komoly fájdalommal és hosszú gyógyulási idővel jár együtt.

Ez nem is csoda, hiszen hirtelen eséskor önkéntelenül kitámasztunk a karunkkal, mégpedig többnyire csak az egyikkel. Így persze a teljes testsúlyunk arra az egy karra és arra a pár apró kéztőcsontra fog rázuhanni, ami a kitámasztó kéz és az alkar közt van. Ezért a csuklótörés nagyjából egyet jelent azzal, hogy egy jó darabig nem fogunk tudunk majd írni, gépelni, a gyermekünk nem tudja majd megírni a házit, stb. Sőt, segítség nélkül lehet, hogy még egy szelet kenyeret se tudnánk megvajazni.

Miért olyan gyakori a csuklótörés?

A csuklótörések száma varázsütés-szerűen megugrik, ha ónos eső esik, nagy köd van, vagy más okból rosszak a rossz látásviszonyok, ami persze nem is olyan furcsa. WHO adatok alapján a csuklótörés elsősorban a gyermekeket és az idősebb korosztályt érinti, csak másodsorban a sportolókat, az „átlag” felnőtteket pedig sokkal kevésbé, ami azért kissé meglepő lehet.

Ennek a legfőbb oka gyerekeknél - a szeleburdiság mellett - a mozgáskoordináció fejletlensége, míg idősebbeknél elsősorban a gyengébb csontozat. Míg bizonyos sportágakban egyszerűen magas a hirtelen egyensúlyvesztés kockázata, ilyen pl. a síelés, a birkózás, a kézilabda, a gördeszkázás, korcsolyázás.

A csuklótörés főbb formái és jellegzetességei

A csuklótörés legijesztőbb és legveszélyesebb formája a nyílt csuklótörés, amikor a törött csontvég átszakítja a bőrt. Ez önmagában is súlyos probléma, mert fertőzésveszélyt hordoz magában és gyakran jár együtt az erek és az idegek sérülésével, sőt akár sokkos állapothoz is vezethet. A nyílt törés ezért azonnali ellátásra, műtétre szorul. Azonban, annak ellenére, hogy nem nyílt egy csuklótörés még lehet, hogy van olyan csont – csontrész, ami a csuklótöréskor elmozdult.

Az elmozdulásos töréseknél is szinte mindig műtéti beavatkozásra van szükség és elhúzódó gyógyulás várható. Jellegzetes az ún. Colles-törés, amikor valaki esés közben, kinyújtott karral próbálja tompítani a földre érkezést. Ebben az esetben az orsócsont kéztő felé eső vége a kézhát felé, azaz hátra törhet. A másik típusos csuklótörés a Smith-törés, ami akkor fordul elő, ha eséskor kézháttal zuhan valaki a talajra. Ilyenkor az orsócsont kéztő felé eső vége előre, a tenyér felé mozdul el.

Az elmozdulás nélküli törések legtöbbször műtét nélkül kezelhetők, például gipszrögzítéssel és viszonylag komplikáció mentesen gyógyulnak. Bekövetkezhet azonban olyan csuklótörés is, ahol a csontok nem modulnak el, de a törésvonal áthalad az ízületi felszíneken, ezt nevezik intraartikuláris törésnek. Ilyenkor kisebb nagyobb mértékben mindig károsodik az ízületi porc is, emiatt gyakran van szükség műtétre is. Ezekben az esetekben a gyógyuláshoz szükséges idő általában hosszabb, a későbbi ízületi problémák elkerülésében pedig a rehabilitáció egyáltalán nem nélkülözhető.

Mitől lesz jó a csuklótörés kezelés?

A kezelés célja minden esetben a kéz és a csukló normál működésének visszaállítása, amihez csak előfeltétele a csontok természetes helyzetének visszaállítása. Lényeges, hogy a terápiának ez a kezdeti, rövid és kritikus része tőlünk jórészt teljesen függetlenül zajlik, míg a gyógyulás ezt követő későbbi, hosszú és szintén kritikus részének sikere már elsősorban rajtunk múlik.

Az elmozdulás nélküli töréseknél általában elég kívülről stabilizálni a csontok helyzetét pl. gipszelés, vagy sínezés segítségével. Elmozdulásos és intraartilkuláris törésnél a műtét szinte törvényszerű. Ilyenkor nem külső, hanem belső fixálókkal – csavarozással, lemezeléssel, vagy drótozással - kell elérni a csontok normál helyzetbe hozását és rögzítését. A precíz műtéti technika a későbbi komplikációk – a csukló elhúzódó fájdalma és mozgáskorlátozottsága – elkerülése miatt az intraartikuláris töréseknél különösen fontos.

Fontos megérteni, hogy a gipszeléssel, sínezéssel vagy műtéttel a gyógyulás nem befejeződik, hanem épp ellenkezőleg: elkezdődik.

A műtét és gipszelés utáni rehabilitáció, a fizioterápia és a gyógytorna a csukló egészséges mozgástartományának visszanyeréséhez és erejének helyreállításában kulcsfontos. A gyógyulási folyamatnak ez a része akár hónapokig is eltarthat, ami alatt a csuklót végig védeni kell az esetleges túlterheléstől, külső fizikai ártalmaktól, vagy egyszerűen a véletlen rossz mozdulatok következményeitől. Ehhez minőségi csuklótámaszok használatára is szükség lehet.

Erre a feladatra az a csuklótámasz lesz jó, amelyik megbízhatóan működik, nem zavarja a mindennapi életet, nem irritálja a bőrt, jól szellőzik és biztonságosan tehermentesíti az ízületet. Ezek használatával jó érzékelhetően csillapíthatjuk a fájdalmat, és elősegíthetjük a gyógyulást. Minőségi csuklótámaszok megfelelő használatával ez az extra védelem és gondoskodás a gyógyuló félben lévő csukló számára akár hosszú távon is biztosítható.

Az Actimove ízületrögzítői közül szinte minden helyzetre találhat megfelelőt. Ezeket akár sportolás közben, akár a rehabilitációs időszakban vagy a mindennapok során is használhatja.