A porc egy rugalmas kötőszöveti réteg, amelynek feladata, hogy megakadályozza az ízületben találkozó csontvégek felszínének összedörzsölődését és azok kopásának kialakulását az ízületi folyadékkal együtt. Ahogyan már fentebb is említettük, a pusztulásos porckopás leginkább a porc rossz anyagcseréje miatt alakul ki, amelynek következtében először elkezd kopni, végül teljesen eltűnik, és így semmi sem fogja védeni a csontfelszínt a fizikai behatásokkal szemben. A kopással járó fájdalom elviselhetetlenné fokozódik, az idő múlásával már lábra is alig tudunk miatta állni. 

A betegség tipikusan az idősek, valamint túlsúlyos emberek körében fordul elő, és legtöbbször:

• mozgásbeszűküléssel,

• ízületi merevséggel, különösen az elején,

• az érintett terület megduzzadásával, különösen mozgatás után,

• bőrpírral,

• szúró jellegű fájdalommal, amely már kisebb mozgatás hatására is azonnal felerősödik,

• ízületi fájdalom az időjárás változásakor,

•  az ízület rugalmasságának elvesztésével,

• az ízület környékén csontos kinövésekkel jár, főleg az ujjak esetében.

A korai porckopás fájdalma a megjelenést követően fokozatosan megszűnik, azonban kiújulhat, ha az ízületet túleröltetik.

Rizikófaktorok 

• 45 éves kor felett,

• női nem, 

• bizonyos örökletes betegségek (a porc rendellenes fejlődése is ide tartozik)

• fizikai tevékenységek, 

• betegség, amely módosítja a porc normális szerkezetét és működését (pl. reumatoid artritisz, köszvény),

• gyenge combizomzat

A pusztulásos porckopás kialakulásának hátterében számos dolog állhat, többek között:

Idős kor

Ahogyan öregszünk, az évek előrehaladtával porcaink veszítenek rugalmasságukból, és a porcállomány anyagcseréje fokozottan csökken – ez pedig egyenes út a porckopáshoz. 

Túlsúly

A rajtunk lévő súlyfelesleg nemcsak a szerveinkre, hanem a csontjainkra, valamint az ízületeinkre is jelentős nyomást gyakorol, amely könnyedén beindíthatja a kopásos folyamatot.

Sérülés

A panaszok kialakulásához – a fentiek mellett – valamilyen sérülés vagy trauma is jelentősen hozzájárulhat, így például:

• ízületi sérülés,

• csonttörés,

• szalagszakadás,

• ízületi gyulladás,

• bursitis (nyáktömlőgyulladás).

Genetikai hajlam

Sokan nem tudják, hogy a betegség örökölhető, pedig így van. A tünetek tapasztalása esetén érdemes utánajárni, hogy a családban előfordult-e már valakinél ilyen probléma. Ha igen, felmerülhet a gyanú, hogy esetünkben is ez áll fenn – de mindenesetre ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, inkább várjuk meg az orvosi vizsgálat eredményét. 

Fizikai túlterhelés

Ha rendszeresen sportolunk, esetleg komoly fizikai munkát végzünk, lehetőleg gyakran pihentessük az igénybe vett végtagokat, hiszen a folyamatos terhelés ugyanúgy vezethet erőteljes porckopáshoz. Ezt a folyamatot erősítheti a helytelen tartás, mely során az ízületek terhelése eltér az optimálistól.

Az orvos, mielőtt felállítja a diagnózist, alaposan megvizsgálja a problémás ízületet. Hogy minél pontosabb eredményt kapjon, esetenként képalkotó – RTG- vagy MRI-vizsgálatot – is végez.

A fájdalom enyhítése és a funkciók javítása érdekében:

• nem szteroid gyulladáscsökkentők szedése,

• lokális injekció,

• fizioterápiás kezelések,

• extrém esetekben akár műtét,

• ugyanakkor alternatív gyógymódként akupunktúra is javasolt lehet.

Noha a felsorolt kezelési módok előrehaladott állapotban is hatásosak lehetnek, ne várjuk meg, amíg idáig eljutunk. Érdemes mindent megtenni annak érdekében, hogy elkerüljük a betegséget.

Kezdjünk el fogyókúrázni!

Mivel a plusz kilók jelentős nyomást gyakorolnak az ízületekre, ezért fontos, hogy – például kalóriaszámlálással - minél előbb megszabaduljunk tőlük.

Táplálkozzunk egészségesebben!

Elsősorban olyan ételeket érdemes fogyasztani, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak:

• C-vitamint,

• D-vitamint és K2- vitamint,

• kalciumot,

• valamint glükozamint, kondroitint, kollagént, MSM- et (ezek az anyagok a porc felépítésében vesznek részt) és hyaluronsavat (ízületi folyadékot pótolja).

Ezek az anyagok ugyanis fontos szerepet játszanak a porcok és az ízületek épségének megőrzésében. 

Mozogjunk rendszeresen!

Az ízületi kopás megelőzésének érdekében fontos a rendszeres testmozgás, amely – amellett, hogy megerősíti a  környező izmokat, ezzel is támogatva az ízületet –, segít megőrizni az ízületek mozgékonyságát és a porcok rugalmasságát. Célszerű a gyógytornát beiktatni, mellyel a helyes testtartást tudjuk elérni, így az ízületi felszínek optimálisan fognak terhelődni, a porc kopása lassul.

Kerüljük el a sérüléseket!

A sérülések és a traumák nagymértékben felgyorsíthatják az ízületi kopás folyamatát, ezért érdemes munkavégzés vagy sportolás közben olyan eszközöket – például ízületi támaszt – alkalmazni, ami tehermentesíti a végtagjainkat, ezáltal csökkenti a kopásos megbetegedés kialakulásának kockázatát.

Pihenjünk eleget!

Az intenzív sport sokszor megerőltető lehet a szervezetünkre nézve – ez alól pedig az izmaink és ízületeink sem kivételek. Ezért mindig igyekezzünk beiktatni egy-egy pihenőnapot, amikor időt hagyunk magunknak – és az ízületeinknek – a regenerációra és a gyógyulásra. Érdemes beiktatni a gyógy- és termál vizes fürdőzést, mellyel a megelőzést és a regenerációt segítjük elő