Lappangó betegség, amely megkeserítheti az életünket: herpeszes ujjgyulladás

A „köznyelv” HSV1 és HSV2 elnevezéssel illeti a herpes simplex vírusokat. Ezeknek a vírusoknak a legfőbb jellemzői, hogy testnedvekkel, fertőző nyállal terjednek, illetve abban az esetben, ha ezekkel valaki közvetlenül érintkezik, akkor szinte észrevétlenül kerülnek be a szervezetünkbe a legapróbb sérüléseken keresztül. Miután ezek a vírusok megtalálják maguknak az utat, alattomos módon támadják meg a bőr alatti szövetek sejtjeit. Ennek a támadásnak a része az is, hogy nem azonnal, hanem csak néhány napos lappangás után mutatnak látható jeleket ezek a fertőzések és jelennek meg az első tünetek.

A herpesz vírusok legkellemetlenebb része, hogy gyakorlatilag kiirthatatlanok a szervezetünkből, ami azt is jelenti, hogy ha egyszer megfertőződünk a herpesz vírus valamely fajtájával, akkor annak a fertőzésnek életünk végéig hordozói maradunk. A „hordozás” annyit jelent, hogy a vírus szunnyadó állapotban ugyan, de elraktározódik az idegsejtekben, miután először megfertőződünk. Ezt követően valamely óvatlan pillanatban ismét felszínre tör. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az esetek többségében ilyenkor már enyhébb formában jelentkeznek a tünetek.

Előfordulhat, hogy nem is tudunk konkrétan arról, hogy valamely testrészünkön az önfertőzésre alkalmas herpesz fertőzés jelen van, csak éppen, mint egy kis sebet, megkaparjuk az ujjunkkal az orrunkat, a szánkat, vagy éppen a nemiszervünket. A herpeszes hólyagocskák pedig éppen csak erre várnak. A kórokozókkal „átitatott” váladék ilyen esetekben azonnal az ujjunkra kerülhet, majd ott a bőr, illetve a körömágy apró, szinte láthatatlan sérülésein keresztül újra megfertőzheti az embert. A herpeszes ujjgyulladás tehát tulajdonképpen ilyen tekintetben egy második generációs fertőzésnek számít.

A tünetek vizsgálata előtt mindenképpen érdemes feltérképezni, vajon hol fordulhat elő leggyakrabban a herpeszes ujjgyulladás. A betegség neve is utal az egyik leggyakoribb lelőhelyére, vagyis az ujjra, amelyek közül egyszerre többet is érinthet. Az esetek többségében az utolsó ujjpercen, vagy az ujj oldalán, illetve a körömágyon jelenik meg a leggyakrabban ez a betegség. Az ujjak közül a mutatóujj van a legnagyobb veszélynek kitéve, ami nem véletlen, hiszen általában ezt az ujjunkat használjuk vakarásra, amellyel gyakorlatilag más területekről az ujjunkra „telepítjük” a vírust.

A herpeszes ujjgyulladásban szenvedő betegek általában arra panaszkodnak, hogy a körömágyuk, illetve az ujjbegyük pirospozsgássá és duzzadttá válnak és ezzel együtt bizsergetős, égő fájdalmat éreznek. Ezen kívül 2-3 milliméteres sárgás váladékkal teli hólyagokkal is számolni kell sajnos, amelyek később hegesedhetnek is. A herpeszes ujjgyulladás „mellék jelensége” lehet a hónaljban, illetve a könyökhajlatban található nyirokcsomók duzzanata is. A látható tünetek mellett előfordulhat, hogy gyengének érezhetjük magunkat, általános közérzetünk is rossz lehet, illetve lázzal is párosulhat a betegség.