Lábközépcsont gyulladás

• Nem megfelelő cipő viselése: Elsősorban a magas sarkú cipő, valamint a túl szoros, vagy laza lábbeli okozhat lábközépcsont fájdalmat. A normál cipőben történő hosszú távú terhelés következtében is kialakulhat a fájdalom. Összességében a nem megfelelő lábbeli hosszú távon egyéb problémákat is okozhat a lábfejen ( pl. bütyök, csontkinövések, ízületi gyulladás, ideggyulladás).
• Sérülés: Egyértelmű ok lehet a fájdalom mögött, ha bokaficam, zúzódás vagy csonttörés miatt alakul ki. A lábközépcsont törése sokszor az egyenetlen talajon való futás, vagy egyszerűen séta közben, nem megfelelő landoláskor, esetleg leugráskor következik be, vagy egyszerűen akkor, amikor valami nehéz tárgy a lábra esik.
• A láb deformitásai: A gyakori deformitások, így a bütyök, a sarkantyú, a kalapácsujj mind okozhatnak lábközépcsont fájdalmat.
• Statikai elváltozások: A legismertebb statikai elváltozás, vagyis a lúdtalp sok esetben okoz lábfájdalmat a túl alacsony lábboltozat miatti fokozott terhelés következményeként. Azonban a túl magas lábboltozatnak is lehet ilyen kihatása, a túlzottan feszes izmoknak köszönhetően. Statikai elváltozások lehetnek még a sarokcsont pozíciójából fakadó problémák, mint a befelé vagy kifelé dőlő sarok.
• Feljebb található ízületek problémái: A lábközépcsont fájdalom okát ortopéd orvos tudja diagnosztizálni, sokszor a kivizsgálás során derül ki, hogy bár a lábon jelentkezik a fájdalom, annak forrása feljebb keresendő, például a térdben vagy a csípőben.
• Anyagcsere betegségek: Az ízületi gyulladással járó köszvény és a rheumatoid artritisz a láb kisízületeit is érintheti.Továbbá a rheumatoid artritisz következtében akár a láb deformitása is okozhat fájdalmat.

A láb számos patológiája ugyanazokat a tüneteket okozza, ezért a helyes diagnózis felállításához pontos anamnézis, objektív vizsgálat, valamint bizonyos esetekben további diagnosztikai vizsgálatok szükségesek műszeres vizsgálatokkal. Az anamnézis célja, hogy a kezelőorvos minden lehetséges információt összegyűjt a páciens kórelőzményéről, ezután az objektív vizsgálaton keresztül megfigyeli a beteg járását, és felméri, hogy nincs-e deformáció. például üreges láb, hallux vagi, kalapácsujjak, stb. Végül további műszeres vizsgálatokra lehet szükség a diagnosztika megerősítéshez, beleértve: echográfia, röntgenográfia, mágneses rezonancia képalkotás.

Ezt követően kerül sor a kezelési módszer kiválasztására. Általában a metatarsalgia konzervatív kezelést igényel a gyógyításhoz. Azokban az esetekben azonban, amikor a tünetek súlyosak és a kiváltó okok súlyosbodnak, műtéti kezelésre lehet szükség.

• Pihenés
• Naponta 4-5 alkalommal, legalább 20 percig jegelni kell a fájdalmas lábat;
• A szenvedő láb megemelése a végtag terhelésének csökkentése érdekében.
• Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése nagyon akut fájdalom esetén.
• Megfelelő lábbeli használata, amely segít a testsúly helyes elosztásában a lábon.
• Speciális ütésálló talpbetétek (gélből, gumiból vagy parafából) használata a láb talajjal szembeni ütközésének csökkentése érdekében.
• Speciális talpbetétek használata üreges lábfejtől szenvedők számára, amelyek hasznosak a lábboltozat konformációjának normalizálásában és a jobb lábtartás garantálásában.
• Lehetőség szerint olyan patológiák kezelése, amelyek kockázati tényezőként szolgálnak a metatarsalgia kialakulásában, mint például az elhízás, a köszvény vagy a rheumatoid arthritis.
• Fizioterápia: Kezdetben a fájdalmas izmok és kötőszövetek nyújtása és mobilizálása passzív technikákkal. A fájdalom csökkenése után az izomegyensúly aktív helyreállítása következik, mely biztosítja, hogy a lábközépcsont fájdalom ne térjen vissza. Mivel a testtartás is megváltozott, foglalkozni kell a gerinc- csípő- térd-boka komplexumával is.