Vajon melyik a helyes kifejezés, és mi a különbség a kettő között?

Ezt a két kifejezést általában szinonímaként szoktuk használni, ami tulajdonképpen helyes is, hiszen valójában mindkét esetben ugyanarról a jelenségről beszélünk. Az igazán pontos kifejezés a betegségre mindenképpen inkább a porckorongsérv lenne, hiszen a csigolyák közötti porckorong „sérvesedéséről” van szó, mégis a gerincsérv kifejezés terjedt el jobban a köznyelvben.

Gerincoszlopunk összesen 24 valódi valódi ( ebből 5 ágyéki, 12 háti és 7 nyaki) és 9- 10 álcsigolyából áll ( néhány elcsökevényesedett farokcsigolya mellett összecsontosodva alkotják a keresztcsontot).  Az egyes csigolyákat csigolyaívek, csigolyatest és kereszt-, illetve tövisnyúlványok alkotják. Ezeken kívül anatómiailag még a csigolyákban található lyukak játszanak fontos szerepet: a csigolyalyukak az egymás felett elhelyezkedő csigolyák részeiként és azokat összekötve egy csatornát alkotnak. A csigolyák ízületek által is kapcsolatban vannak egymással. Ebben a gerinccsatornában találhatóak az abból kilépő ideggyökök és a gerincvelő. Az ideggyököknek, melyek idegekké állnak össze, meghatározó szerepük van az izmaink mozgatásában, illetve az egyéb, kívülről érkező ingerek, mint például a fájdalom, a meleg vagy a hideg érzetének feldolgozásában. Van egy ritkán említett, de szintén fontos funkciója az idegnek. Minden egyes kilépő ideggyök szerveket idegez be és biztosítja a normális működésüket. Ezért működés zavar esetén szervi problémák is kialakulhatnak. Amennyiben ez az ideggyök megsérül, akkor egyrészt a külső „érzetek” nehezebben jutnak el az agyba, ami különböző érzészavarokat, fájdalmat és zsibbadást okozhat, másrészt az izmok működtetése is problémákba ütközhet. 

A gerincsérv megértéséhez még tisztázni kell a porckorongok szerepét is. A porckorong tulajdonképpen nem más, mint egy porcos lemez, amelynek zselészerű anyagából adódóan a fő feladata, hogy rugalmasan kipárnázott kapcsolatot teremtsen a csigolyák között, ezáltal biztosítva a gerincoszlop hajlékonyságát, valamint az autókban található lengés csillapítóhoz hasonlóan működik. Így csökkenti a gravitáció miatti tehert a csigolyákon.

Tévhit azt gondolni, hogy egy rossz mozdulat vagy egy nehéz súly emelése váltja ki a gerincsérvet. Ezek legfelebb már csak az utolsó cseppet jelentik a pohárban, hiszen a betegség kialakulása általában egy hosszú folyamat eredménye. 

Mit takar ez a hosszú folyamat? Már iskolás korunkban fél napokat ülünk a padban görnyedve, aztán otthon folytatjuk ugyanezt, majd sokaknak a munkája is abból áll, hogy egy – többnyire nem ergonómikusan kialakított – széken ülve egy monitort néznek, és a nap nagy részében nem megfelelő testtartásban végzik a feladataikat. Az állandósuló helytelen testtartás aztán alaposan próbára teszi a porckorongokat, amelynek hátsó falára olyan nyomás nehezedik, amely a szövetek sérüléséhez vezethet. A sérült szövetek aztán előbb-utóbb feladják a küzdelmet, és rajtuk keresztül kitüremkedik a porckorong belső magja. Ezek a kitüremkedések további problémákat idéznek elő azáltal, hogy előbb-utóbb nyomást gyakorolnak az ott elhaladó idegekre, és már ki is alakult a nagyon kellemetlen porckorongsérv. Ennek kialakulását segíti elő a nem megfelelő és eltérő lábboltozat, melynek hatására nem egyformán terhelődik a jobb és bal oldal. A gerinc tartó ( mély) izmainak gyengesége szintén hozzájárul a probléma kialakulásához.