Általánosságban akkor beszélhetünk izomgyengeségről, amikor valakinek olyan csökkent mértékű izomerővel kell a mindennapjait élnie, ami komoly nehézségeket okoz számára. Ennek pedig többféle oka is lehet. Előfordulhat, hogy különböző neurológiai vagy krónikus betegségek állnak a hátterében, vagy egészen egyszerűen maga az idősödés okozza az izomgyengeséget.
Az izomgyengeséget két csoportba lehet sorolni. Az egyik a valódi izomgyengeség, ami során az izom által kifejtett erő sokkal kevesebb, mint ami elvárható lenne. Ezek közé tartozik az izomdisztrófia is. Ebben az esetben az gyengeséget izomdegeneráció okozza, melynek hátterében génhiba áll. A másik az érzékelt izomgyengeség, amikor több energiára van szükség, hogy az izmok erőt fejtsenek ki. Az izmok normálisak ebben az esetben. Lehet krónikus fáradtság szindróma izomgyengeség következtében. Egy másik csoportosítás az izmok érintettsége szerint lehet proximális ( a törzshöz közel helyezkedik el), vagy disztális ( törzstől távolabbi).
Az izomgyengeség számos okból eredhet:
- Veleszületett betegségek ( pl. Duchenne- izomsorvadás)
- Traumák ( pl. gerincvelő sérülés)
- Infekció ( pl. polimyelitis)
- Autoimmun betegségek ( pl. myasthenia gravis)
- Neurológiai betegségek ( pl. Parkinson kór)
- Vitaminhiány ( pl. B12 – vitamin)
- Drogok és gyógyszerek mellékhatásai
- Cukorbetegség
- Túlzott alkoholfogyasztás
- Időskori izomveszteség
Az izomgyengeségnek hat súlyossági fokozata van. A nulladik szint az izomösszehúzódás hiányát mutatja, az ötös fokozat a normális izomműködést jelzi.