Actimove vásárlása

Actimove vásárlása

Csuklófájdalom: Kienböck-betegség is okozhatja

Ha nem vagyunk jártasak a kéz anatómiájában, bizonyára nemigen hallottunk még a holdascsontról. Ez az apró csontocska a nyolc kéztőcsont egyike, és bármilyen meglepő, ennek az egyetlen kis csontnak tudható be egy olyan fájdalmas csuklótáji betegség, mint a Kienböck-betegség. Fiatalokat és időseket egyaránt érintheti, ám leggyakrabban a fiatal felnőtt férfiak körében jellemző. Lássuk hát, melyek a Kienböck-betegség jellegzetes tünetei, milyen okok vezethetnek a kialakulásához, és hogyan kezelhető.

A Kienböck-betegség

Az alkar és a kéz között anatómiailag a csukló biztosítja a kapcsolatot, amelyet a nyolc rövid kéztőcsont és a csuklóízület alkot. A két sorban elhelyezkedő apró kéztőcsontok egyike a konkáv formájú holdascsont, mely a felkarhoz közelebbi (felső) sorban középen található, és a csuklóízületben az orsócsonthoz kapcsolódik. Ezért is van kiemelt szerepe a csuklóízület mozgatásában. Jellegzetes sérülése pedig fájdalmasan akadályozza vagy akár lehetetlenné is teszi a kézfej hátrahajlítását. Ezt a jelenséget nevezzük Kienböck-betegségnek. A betegség kifejlett stádiumában a holdascsont elhal, végül pedig darabokra hullik, és ezáltal átrendeződik az összes környező csont egymáshoz való viszonya. A holdascsont ilyetén fragmentálódása rendkívül komoly fájdalommal és jelentős mozgásbeszűküléssel jár, hosszú távon pedig a csuklóízületen belüli porckopáshoz vezethet. 

A Kienböck-betegség tipikus tünetei

A betegség általában csak az egyik kézen jelentkezik, és az alábbi tipikus tünetekkel jár:

  • Folyamatos, egyre intenzívebb fájdalom a csukló kézfej felőli oldalán középtájt, mely a csukló mozgatására fokozódik.

  • Extrém mozgásbeszűkülés: a csukló, illetve a kéz nehezen mozgatható, elsősorban hátrafelé nem hajlik, előrehaladott állapotban a kéz lefelé hajlított szögbe merevedik az izmok sorvadása miatt.

  • Nyomásérzékenység, mely a holdascsont körül, elsősorban fölötte jelentkezik.

  • Duzzanat a kézfejen.

A tünetek a laikus szem számára könnyen összetéveszthetőek egyéb csuklótáji rendellenességekkel, mint például az ínhüvelygyulladás, szalagsérülés vagy a csontot érő valamilyen trauma, ám a betegség súlyosbodásának megelőzése érdekében muszáj előrelátónak lennünk, és a kellemetlen tünetek tapasztalásakor azonnal orvoshoz kell fordulni. A szakorvosi kivizsgálás a képalkotó eljárások segítségével képes az esetleges Kienböck-betegség pontos diagnosztizálására. Kezeletlenül a teljes csontelhalás, illetve a korai porckopás kockázatával kell számolnunk, és könnyen bekövetkezhet, hogy egyáltalán nem fogjuk tudni hátrahajlítani a csuklónkat. 

A Kienböck-betegség kiváltó okai

Egészen pontosan nem tudni, milyen eredendő okok vezetnek a Kienböck-féle betegség kialakulásához, az  azonban biztos, hogy a holdascsont fragmentálódásában a körülötte kialakuló vérellátási zavar játszik döntő szerepet. Ennek bekövetkeztét az orvosok feltételezése szerint több tényező is kiválthatja, így például: 

  • anatómiai sajátosság: a normál esetben azonos hosszúságú orsócsont és singcsont hosszkülönbsége, mely túlzott terhelést jelent a holdascsontra;

  • a csukló különböző sérülései, akár nagyobb traumák, akár több kisebb sérülés;

  • a csuklót érő folyamatos terhelés, például fizikai munka vagy sportolás következtében.

Ez utóbbinak tudható be, hogy a Kienböck-féle betegség legnagyobb arányban a fiatal férfiakat érinti.

A Kienböck-betegség kezelése

Pontos diagnózis MRI-vizsgálat alapján állítható fel, a röntgenfelvételek ugyanis a betegség korai szakaszában nem képesek kimutatni a vérellátási zavarokra utaló jeleket.

A kezelés célja a fájdalomcsillapítás és a mozgásbeszűkülés helyreállítása, illetve mérséklése. 

  • Első és legfontosabb, a panaszokat esetlegesen kiváltó mozgásformákkal való felhagyás és a pihentetés. 

  • Ez utóbbi érdekében kerül sor a csukló rögzítésére. Ez történhet néhány hétre gipszeléssel, sínnel vagy egyéb rögzítő eszközökkel – enyhébb esetben az ízületet kímélő csuklótámasz viselése is szóba jöhet. 

Ezek elsősorban a kezdeti stádiumú, korán felismert betegség esetén hozhatnak tartós javulást.

Amennyiben a konzervatív eljárások nem vezetnek eredményre, műtéti beavatkozásra kerülhet sor. Erre többféle eljárás létezik, melynek kiválasztásáról az orvos személyre szabottan dönt:

  • Szükség esetén az orsócsont és a singcsont hosszát kiegyenlítik.

  • Az úgynevezett érnyeles csontblokk beültetése során a combcsontból vagy orsócsontból építenek be egy kis darabot a holdascsontba. 

  • A részleges csuklómerevítő beavatkozással a holdascsontot eltávolítják, és 2-3 másik kéztőcsontot pedig csavarral rögzítenek csavarral, tűződróttal vagy lemezzel egymáshoz rögzítenek.

  • Az eltávolított holdascsontot szilikonprotézissel pótolják.

  • A kéztőcsontok egy teljes sorát eltávolítják, lerövidítve a csuklót.

Ezekkel a megoldásokkal a fájdalom megszűnik, és az esetek többségében a csukló mozgása és terhelhetősége részlegesen vagy akár maradéktalanul visszaáll.

  • Végső esetben, előrehaladott porckopás esetén kerülhet sor a csuklóízület teljes elmerevítésére, melynek során a csuklóízületből a porcos részt eltávolítják, és az ízületet teljesen rögzítik. Ezzel az eljárással a csukló mozgásképtelenné válik, viszont jó eséllyel fájdalommentes és terhelhető lesz. 

Azért is fontos a betegség korai felismerése, hogy ezek az invazív beavatkozások elkerülhetők legyenek.

‎