A válasz egészen egyszerű, hiszen minden esetben szükség van rá. Csak nagyon röviden térünk most ki a kiváltó okokra, amelyek között legtöbbször az esés szerepel, és elsősorban a csontritkulásban szenvedő idősebb személyek tartoznak a leginkább veszélyeztetettek körébe, akiknél sajnos a sebészeti beavatkozások amúgy is sok kockázattal járnak. A műtétek során általában vagy csípőprotézis beültetésével, vagy ún. csavarozással biztosítják a beteg stabilitását annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megkezdődhessen a rehabilitáció hosszadalmas, ám a végeredményét tekintve mindenképpen pozitív folyamata.

A rehabilitáció célja egyértelműen a mozgásképesség mielőbbi visszanyerése, mivel a betegek több mint 50%-ának a törést követően tartósan csökkent mozgásképességgel kell megküzdenie a megfelelő kezelések és gyógytornák hiányában. Az izomerő és az állóképesség fokozatos növelése is nagyon fontos szerepet játszik a gyógyulási folyamat során, hiszen kutatások szerint a combnyaktörésen átesett betegek átlagosan 25%-át veszítik el az izomtömegüknek a műtét utáni hetekben. A rehabilitációs folyamatok emellett segítenek az egyensúly javításában is. Talán kevesen gondolnánk, de azok az idős betegek, akik esés következtében szenvednek balesetet, a megfelelő egyensúlyérzék visszafejlesztése nélkül nagy eséllyel egy éven belül ismét eleshetnek, ami aztán még komolyabb következményekkel járhat már az életminőség tekintetében is, a fájdalomról nem is beszélve.

A fizioterapeutának a korai mozgásterápia és a helyes segédeszköz használat elsajátításában is komoly szerepe van. A betegnek már közvetlenül a műtét utáni napokban meg kell tanulnia például, hogy hogyan helyezze a járókeretet megfelelő távolságra mega előtt és hogyan terhelje át a súlyát a járókeretre, mielőtt megtennéd az első lépéseket. Persze a sorrend sem mindegy. Először a járókeretet kell előre helyezni, majd a műtéttel érintett lábat kell lépni, az ép lábat megelőzően. A rehabilitációs folyamat elején először lassan és szigorúan egyenes talajon kell gyakorolni a járást, majd a tökéletes járókeretes technika elsajátítása után és idővel szabad csak áttérni a nagyobb figyelmet és erőkifejtést igénylő lépcsőzésre.

Amikor a járókeret nem alkalmazható a lépcső keskenysége miatt, illetve a beteg is jobb erőnléti állapotban van már, akkor kerülhet képbe a mankó használata. Itt először az egészséges lábat kell előre felhelyezni a lépcsőre (tehát éppen fordítva, mint a sima járókeretes lépéseknél) és utána kell a beteg lábat mellé tenni, majd legvégül a mankót. A fizioterapeuta ezeket a mozdulatsorokat is irányítja és ellenőrzi, hiszen ezek pontos betartása és betartatása elengedhetetlen a teljes gyógyulás mielőbbi megvalósulásához.

A gyógytornásznak kulcsfontosságú szerepe van a rehabilitáció során. A műtétet követően megkezdődik a gyógytorna, ezzel megelőzve az ágyban fekvésből adódó szövődményeket, mint például a tüdőgyulladás vagy a vérrögképződés. Nagyon sokrétű feladatokat végezhetünk a gyógytornász irányításával, például megfelelő légző gyakorlatokkal és aktív láb mozgatással serkenthetjük a vérkeringésünket. Emellett nagyon fontos, hogy az izmok műtét utáni leépülését megfelelő tornagyakorlatok segítségével megállítsuk, és azokat újra felépítsük. Természetesen itt nem kell edzőtermi gyakorlatokra és súlyokra gondolni, a gyógytornász a saját testsúly igénybevételével képes szakszerűen karbantartani az izmainkat. Cél az izomerő növelése (comb, csípő), a mozgástartomány fokozatos visszaállítása és az egyensúly fejlesztése.

A teljes felépülés érdekében előfordulhat, hogy a szakemberek megfelelő támaszték alkalmazását, illetve mindennapos használatát látják hasznosnak. Ezek a termékek nagyban hozzájárulhatnak akár a rehabilitációs folyamatok közben, akár azt követően a stabilitás, illetve a teljes értékű életminőség biztosításához.

Amennyiben úgy érzi, hogy valamelyik testrészének sportolás közben, rehabilitációs időszakban vagy egyszerűen a mindennapokban támasztékra van szüksége, válasszon az Actimove minőségi és megbízható termékei közül.