Ahhoz, hogy megértsük a porckorongsérv miben létét, kicsit messzebbről kell elindulni, hiszen a gerincoszlop és a csigolyák ismerete nélkül csak felületes ismereteket szerezhetünk e témakörrel kapcsolatban. Gerincoszlopunkat összesen 24, ún. valódi csigolya alkotja (öt ágyéki, tizenkét háti és hét nyaki). Ezeknek a csigolyáknak a közös jellemzői, hogy henger alakú csigolyatestekből, csigolyaívekből, keresztnyúlványokból és tövisnyúlványokból állnak. Hogy miért fontos ez a témánk szempontjából? Mert a porckorong nem más, mint a csigolyatestek között elhelyezkedő porclemez, amely egyrészt egy belső, viszonylag puhább, zselésebb részből és egy külső, rostos anyagú gyűrűből áll. Ennek a porckorongnak nagyon fontos feladata van, hiszen biztosítania kell a gerinc hajlékonyságát, amellett, hogy a csigolyák összeköttetéséért is felelős.
Latinul „discus hernia” a porckorongsérv elnevezése, amit azért nem árt, ha tudunk, mivel a kapott leleten találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. De, hogy a lényegre is rátérjünk, a porckorongsérv tulajdonképpen nem más, mint amikor a belső, kocsonyás rész kitüremkedik a „házából”. Ez leggyakrabban a csigolya csatornában jelenik meg, de előfordulhat, hogy meg sem áll a gerinccsatornáig, nem kis kellemetlenséget okozva ezzel. Maga a kellemetlenség pedig nem más, mint a kínzó derékfájás, amely a porckorong sérv jellemzőjeként általában lefelé sugárzik a comb irányába.