A fekély lényegében a szövetfelszínek elhalását jelenti, melynek következtében szövethiányos állapot jön létre az érintett területen. Ennek jele a nem gyógyuló vagy újra és újra kiújuló (sok esetben nedvedző, sárgás lepedékkel fedett, bűzös) seb, melynek mérete fokozatosan nő. 

A vénás betegségek következtében kialakuló lábszárfekély tipikusan a boka és a vádli közötti részen jön létre, többnyire a boka környékéről indulva. Hátterében eredendő okként a vénák működésének elégtelensége és a vénafal károsodása áll – ennek (idővel) látható jele a visszeres dudor, ami nem más, mint a vénák kóros kitágulása. Ilyenkor az elvékonyodott érfalakon keresztül az elhasznált vér és a mérgező anyagcseretermékek átszivárognak a szövetek közötti térbe, és ott pangva folyamatos gyulladást idéznek elő, ami nyiroködémával és a kötőszövetek felszaporodásával jár. Ez a hosszú időn át csak enyhe tünetekkel (nehézláb-érzés, boka körüli duzzanat) járó kóros állapot előbb a látható visszércsomók megjelenésével egészül ki, majd ha nem kezelik, hosszú évtizedek után vezethet a lábszárfekély kialakulásáig, ami a háttérben fennálló folyamatos gyulladás következménye.

A vénás lábszárfekély eredendő kiváltó oka maga a nem, vagy nem megfelelően kezelt visszérbetegség, ennek hátterében pedig a veleszületett hajlam mellett elsősorban az elhízás, a sok állással vagy talpalással járó munka, az ülőmunka és a mozgásszegény életmód, a dohányzás, illetve a várandósság miatti pluszterhelés áll, amit tovább súlyosbíthat például a cukorbetegség.

A közvetlen kiváltó ok magának a visszérbetegségnek a kezeletlensége, ami gyakran abból adódik, hogy nem vesszük komolyan azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek a kezdeti szakaszban jelentkeznek, amikor még könnyen megelőzhetőek lehetnének a későbbi visszafordíthatatlan szövődmények.

A visszérbetegség figyelmeztető tünetei:

• a láb bedagadása estére vagy sok terhelés hatására, nehézláb érzés,

• lilás pókhálószerű erezettség a boka környékén és a talp melletti részen,

• megvastagodott, kidudorodó lilás visszerek, csomók,

• a lábszár fájdalmas, égő duzzadása,

• viszketés,

• kiütések,

• éjszakai lábszárgörcs,

• a környező bőr vöröses-barnás elszíneződése, hámlása,

• a boka környékén elvékonyodó, feszülő és kifehéredően hámló bőr, palacknyakszerű szűkület,

• majd nedvedzés.

Megelőzés

Amennyiben akár csak a kezdeti figyelmeztető jeleket tapasztaljuk, vegyük őket komolyan, melőbb forduljunk szakorvoshoz, és tegyünk aktívan a betegség súlyosbodása ellen, a következményes szövődmények kialakulásának megelőzése érdekében.

Ebben kezdeti stádiumban kiemelt szerepe van az életmód-változtatásnak, ami később is javasolt, így például a:

• rendszeres mozgás, séta a vérkeringés fokozására,

• túlsúly csökkentése,

• vénás lábtorna az alsó végtag vérkeringésének javítására,

• úszás és vízben végzett torna,

• puha, hajlékony talpú cipő viselése,

• az ülő munka közbeni rendszeres felállás, torna,

• álló munka után a lábak felpolcolása,

• ödémásodás esetén fásli vagy kompressziós harisnya viselése (szigorúan csak orvosi javaslat esetén!),

• a bokát kímélő bokatámasz viselése a lábat terhelő helyzetekben,

• a nagy meleg és a termálfürdők kerülése.

A fekély a visszérproblémák első, ártalmatlannak tűnő tüneteinek (pókhálós erezettség) megjelenése után mintegy 15-25 évvel alakulhat ki, ami azt is jelenti, hogy ilyen sok idő áll rendelkezésünkre a megelőzéshez. Ám ha a visszérbetegségen kívül egyéb tényezők (például cukorbetegség) is hozzájárulnak a belső gyulladásos állapot folyamatos fenntartásához, még nehezebb a szövődmények kialakulásának megakadályozása, és idővel kifejlődhet a lábszárfekély.

A vénás fekély

• a lábszáron vagy a boka környékén jelentkezik,

• szabálytalan szélű, általában jelentősebb kiterjedésű nyílt seb,

• mérete idővel növekszik,

• rendkívül nehezen gyógyul be, rendszeresen kiújul,

• felszínét sárgás, esetleg zöldes lepedék fedi,

• bűzös,

• nedvedzik,

• hámló felület és a bőrszövet hiánya jellemzi,

• egészen mélyre, akár a sípcsontig hatolhat,

• a környező bőr sötétesen elszíneződik, kemény,

• vizenyős duzzanat veszi körül,

• lehet fájdalmas vagy fájdalmatlan is.

Ez az állandósult nyílt seb nemcsak jelentősen rontja a beteg életminőségét és közérzetét, de a fertőzések melegágya is, ami további problémák forrása lehet.

A kezelést minden esetben kizárólag orvosi előírás alapján szabad végezni, amit mindig pontos diagnózis előz meg, a kiváltó betegség beazonosítására.

A kezelés általában párhuzamosan több csapásirányban zajlik, így többnyire egyszerre célozza: 

• a sebkezelést, sebgyógyulást,

• a fertőzések megelőzését, 

• a fájdalomcsillapítást, 

• a háttérok, azaz a vénás visszérbetegség karbantartását,

• a szövődményként esetlegesen fellépő trombózis megelőzését. 

Ezek alapján jó eséllyel szóba jön antibiotikum-kúra, vérrögösödést gátló gyógyszerek szedése, sebkezelés (fertőtlenítés, kötözés), a környező bőr védelme, továbbá különböző típusú kompressziós kötözések vagy kompressziós harisnya viselése. Emellett felmerülhet műtéti megoldás is, akár a visszér eltávolítására, olykor pedig magának a fekélyes felületnek a bőrátültetésére. 

A szükséges terápia meghatározását azonban minden esetben bízzuk szakemberre, és szigorúan kövessük az általa előírtakat!