Testünkben a vénák szerepe, hogy visszaszállítsák az „elhasznált” vért a szívbe. Trombózisnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az erekben (többnyire a vénákban) valamilyen véralvadási probléma következtében vérrög (trombus) képződik, és az méretétől és helyzetétől függően részben vagy teljesen elzárja az áramló vér útját. A vér legnehezebben az alsó végtagokból és a medencetájékról áramlik vissza a szív felé, köszönhetően a gravitáció ellenhatásának és a szívtől való jelentős távolságnak – ennek ellensúlyozására hivatottak az érfalban lévő vénabillentyűk, illetve a mélyen fekvő vénák esetében az őket körülvevő izmok mozgás közbeni pumpáló ereje. Ha hosszú időn át nem mozgatjuk a lábunkat, ettől a vért felfelé lökő izompumpától fosztjuk meg a mélyvénákat, ami a keringés lelassulásához vezet. Ha mindehhez még vérrögképződésre hajlamosító tényező is társul, sokszorosára nő a mélyvénás trombózis kockázata a lábakban.

Ugyanakkor a vérrögképződés önmagában még nem feltétlenül jelent komoly problémát – jelentős szövődményt a tüdőbe vagy agyba kerülése okozhat, amely akár tüdőembóliához vagy agyvérzéshez is vezethet.

Mint írtuk, az ülő munkát végzők és az ágyhoz/fotelhez kötött betegek fokozottan veszélyeztetettek a lábak mozgáshiánya miatt, ám sajnos trombózis bárkivel előfordulhat akár egy hosszabb utazás következményeként is.

Tovább növeli a kockázatot:

• a genetikai hajlam: akinek volt a családjában trombózis, fokozottan veszélyeztetett,

• a dohányzás, mivel az érfalat károsítja,

• a véralvadást fokozó vagy az ilyen mellékhatású gyógyszerek szedése (köztük egyes fogamzásgátlók),

• a várandósság és a szülés utáni állapot,

• a túlsúly,

• egyes betegségek, például daganatos megbetegedések.

A lábban keletkező trombózis viszonylag jól felismerhető tünetekkel jár:

• az egyik láb ödémás dagadása, „tésztaszerű” jellege,

• a lábszár mérhető megvastagodása,

• a bőrfelszín melegsége,

• a bőr élénk kékes-vöröses elszíneződése,

• fájdalom az erek környékén, mely járásra fokozódik,

• izomlázszerű érzés,

• a lábfej hátrafeszítésekor erős fájdalom a térdhajlatban,

• késői tünetként barnás elszíneződés a bokánál.

Ugyanakkor létezik ún. néma trombózis is, mely nem jár fájdalommal, sem egyéb tünetekkel, és csak az utólagos tünetek vagy a bekövetkező szövődmények figyelmeztetnek rá.

A súlyos, akár életveszélyes szövődményként felléphető tüdőembólia főbb jelei:

• mellkasi fájdalom,

• légzési nehézség,

• köhögés,

• véres köpet,

• általános gyengeség.

Az első és legfontosabb a teljes mozdulatlanság, hogy elejét lehessen venni a vérrög leszakadásának és tüdőbe jutásának, ezért:

• saját lábon sehová nem szabad menni,

• haladéktalanul le kell feküdni,

• a lábat fel kell polcolni,

• haladéktalanul ki kell hívni az ügyeletes orvost vagy mentőt

Trombózisgyanú esetén feltétlenül szakorvosi kivizsgálásra van szükség. A kezelés elsősorban a véráramlás helyreállítására és a rög növekedésének, illetve kisebb rögök leszakadásának megakadályozására irányul. Erre elsősorban véralvadásgátló készítményeket adnak, mely történhet injekciókúrával vagy szájon át szedhető tablettákkal, de felmerülhet a rög műtéti úton való eltávolítása is. Néhány hétig szigorú ágynyugalmat és a láb felpolcolását, illetve fáslizását írják elő. Hosszabb távon pedig ún. kompressziós harisnya viselése, vadgesztenye-kivonatú krém használata és életmódváltás, valamint speciális torna válik szükségessé.

Akár a hajlamosító tényezők vagy ágyhoz kötöttség, akár már elszenvedett mélyvénás trombózis teszi indokolttá, fontos a megelőzés.

Ebben kiemelt szerepet kap

• A rendszeres mozgás, vagy ha az nem lehetséges, az alsó végtag mozgatása.

• Speciális vénás értorna napi végzése, mely fokozza a keringést az alsó végtagban, serkenti az izompumpát.

• Sok folyadék fogyasztása.

• A dohányzás elhagyása.

• A súlyfelesleg leadása.

• Kiegyensúlyozott étrend.

Emellett hosszabb utazás során lehetőleg álljunk meg és szálljunk ki a járműből 1-1,5 óránként, mozgassuk át tagjainkat, járassuk-tornáztassuk meg lábainkat. Ha ez nem lehetséges (például egy repülőút során), ültő helyünkben mozgassuk át, tornáztassuk meg a lábunkat – a lábfej, talpak, lábujjak és a boka átmozgatása is jótékony hatású ilyenkor.