Actimove vásárlása

Actimove vásárlása

A hiperfoszfatémia tünetei és okai

A foszfát rendkívül fontos szerepet játszik a szervezetünkben: fokozza az anyagcsere-folyamatokat, elősegíti a csontok erősödését, hozzájárul az izmok és idegek megfelelő működéséhez, és segíti a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartását. Hiperfoszfatémiáról akkor beszélünk, ha a foszfát vérben mért mennyisége a megengedett felső érték fölé emelkedik, ami már káros az egészségünkre. Cikkünkben számba vesszük, hogy milyen okok vezethetnek a hiperfoszfatémia kialakulásához, és hogy miként lehet kezelni a krónikus és az akut hiperfoszfatémiát. Emellett szó esik arról is, hogy melyek a betegség legtipikusabb tünetei.

A hiperfoszfatémia tünetei

A hiperfoszfatémiának nincsenek konkrét tünetei, de az alábbi panaszok folytonos megjelenésével felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ezzel a betegséggel állunk szemben: 

  • émelygés, esetenként hányás,

  • tudatzavarok,

  • izomgörcsök,

  • ízületi fájdalmak,

  • szédülés,

  • hasfájás, hasmenés,

  • zsibbadás,

  • vörös szem,

  • súlyos székrekedés,

  • izomgyengeség,

  • viszketés,

  • különböző hormonális működési zavarok,

  • szívritmuszavar,

  • a csontok szerkezetének megváltozása – például csontritkulás,

  • valamint meszesedés, amelynek következtében iszkémiás szívbetegség vagy stroke is kialakulhat.

A fenti problémák tapasztalása esetén mindenképpen forduljunk szakorvoshoz, hiszen a lehetséges kezelési módokról csak a pontos diagnózist követően lehet dönteni!

Fontos azonban, hogy ne csak akkor cselekedjünk, amikor már megtörtént a baj. Az egészségünkről mindig gondoskodni kell, ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy még időben elkerülhessük a hiperfoszfatémia kialakulását: járjunk el kivizsgálásokra, és ellenőriztessük a vérünk foszfátszintjét. 

A hiperfoszfatémia lehetséges okai

A hiperfoszfatémia elsősorban a vese elégtelen működésének következtében alakul ki, számos esetben azonban olyan további kiváltó okai is lehetnek, mint:

  • a különféle hormonális megbetegedések, így például a mellékpajzsmirigy alulműködése vagy a cukorbetegség,

  • a túlzott foszfát- vagy D-vitamin-bevitel,

  • a hashajtók szedése,

  • alultápláltság, például túlzásba vitt fogyókúra vagy tartós egyoldalú étkezés, továbbá anorexia következtében,

  • a túlzott alkoholfogyasztás,

  • a súlyosabb égési sérülések,

  • a szervezetünkön belüli túlzott foszfátfelszabadulás, amelynek következtében akár elsavasodással is számolnunk kell a későbbiekben. 

Hogyan szabályozódik a szervezetünk foszfát szintje?

 A vérünkben keringő foszfát mennyiségének értéke elsősorban attól függ, hogy:

  • mennyi foszfátot viszünk be a szervezetünkbe,

  • abból mennyi szívódik fel a belekben,

  • illetve mennyi távozik a vizelettel együtt.

A hiperfoszfatémia emellett szoros összefüggésben van a vérünkben lévő kalcium szinttel is, mégpedig fordítottan arányosak egymással: minél magasabb értéket mutat az előbbi, annál alacsonyabb szinten mozog az utóbbi. Az egyensúly megtartásában az alábbi hormonok megfelelő működése játszik döntő szerepet:

  • a parathormon, amelyet a mellékpajzsmirigy termel, és amely emeli a vér kalcium szintjét (csontokból való felszabadítással, vesén keresztül történő fokozott visszaszívással és aktív D-vitamin képződés elősegítésével), és hozzájárul a szervezet foszfát szintjének csökkentéséhez (gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást, így több foszfát ürül a vizelettel),

  • a pajzsmirigy által termelt kalcitonin, amely csökkenti a vér kalcium szintjét (fokozza a csontba történő beépülést és gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást), ugyanakkor a vérben lévő foszfát mennyiségét is. (gátolja a vesén keresztül történő visszaszívást).

Emellett érdemes odafigyelnünk az elegendő mennyiségű D-vitamin-bevitelre is, amely elősegíti a kalcium, valamint a foszfátok belekben történő felszívódását.

Lehetséges kezelési módok

Hiperfoszfatémia esetén beszélhetünk annak akut, illetve krónikus formájáról. A pontos diagnózis alapján határozható meg, milyen kezelési módot kell alkalmazni. 

  • Az akut, vagyis hirtelen és intenzív tünetekkel fellépő hiperfoszfatémia kezelésének érdekében általában sóoldatos infúziót szoktak adni, amelynek segítségével hatékonyan és gyorsan csökkenthető a vérben lévő foszfát mennyisége. Ez az eljárás azonban csak nagyfokú körültekintéssel alkalmazható, ha a beteg veseelégtelenségben szenved –  ami pedig gyakori háttérok foszfatémia esetén. Súlyos esetben dialízis (művesekezelés) is szóba jöhet.

  • A krónikus hiperfoszfatémia kezelésének egyik csapásiránya a foszfátcsökentett diéta, melyet általában foszfátkötő gyógyszerek szedésével is kiegészítenek. Ha a probléma hátterében veseelégtelenség áll, a dialízis itt is felmerülhet.

  • Ha a hiperfoszfatémia hátterében az említett hormonális zavarok valamelyike húzódik meg, akkor specifikusan azt a problémát kell célba venni a kezelések során: a panaszok a hormonpótlással vagy az inzulinszint beállításával, a diabétesz megfelelő kezelésével csökkenni fognak.

Ha pedig a csontritkulás járulékos következményei is felmerülnek, mindenképpen szerezzünk be egy ízületi stabilizátort, amellyel kellő védelmet biztosíthatunk csontjaink és ízületeink számára, valamint tehermentesíthetjük végtagjainkat.

A foszfátcsökkentett diéta

A minél gyorsabb gyógyulás érdekében célszerű távol tartani magunkat a magas foszfáttartalmú élelmiszerektől és italoktól. Kerüljük többek közt:

  • a szénsavas üdítőitalokat,

  • az ásványvizeket,

  • a fagylaltokat, illetve jégkrémeket,

  • a tartós UHT tejeket,

  • a gyümölcskészítményeket,

  • a tejport és a tejszínhabot,

  • az ömlesztett sajtokat,

  • a feldolgozott húskészítményeket,

  • a sportitalokat,

  • a sópótlókat,

  • valamint az étrendkiegészítőket is. 

‎