A gerincsérv kifejezés a gerincoszlopot alkotó csontok között elhelyezkedő “gumipárnák” (porckorongok) elváltozására utal, tehát, valójában porckorongsérvről van szó. A köznyelv annak ellenére keveri a jóval gyakrabban előforduló porckorong kiboltosulással, hogy a két fogalom különbözik egymástól.
Bárhol a gerincoszlop lefolyásán.
Attól függően, hogy melyik szakaszon helyezkedik el, különböző elnevezéseket kap:
Cervikális – a nyaki csigolyák érintettek.
Thorakális – bár a latin kifejezés a mellkasra utal, a thorakális porckorongsérv effektíve a háti csigolyák közt húzódó porckorongok kitettségét jelenti.
Lumbális – az ágyéki görbület csigolyái érintettek.
A leggyakrabban a nyaki és ágyéki csigolyák között alakul ki a gerincsérv, a háti szakaszon annak rögzítettsége miatt ritkán. (A csigolyákhoz hátul és a szegycsonthoz elől kapcsolódó bordakosár viszonylagos stabilitást ad a hátcsigolyáknak.)
A gerincoszlop rendkívül rugalmas és ellenálló támaszték rendszer, melyet a merev, szilárd csontok és a magból és rostos gyűrűből álló rugalmas porckorongok alkotnak.
Ezt a komplex szerkezetet:
Egyrészt az idő kezdi ki – fiziológiai sajátossága, hogy a porckorongok veszítenek folyadéktartalmukból, és elkezdődik a meszesedés folyamata.
Másrészt a hosszú ideig fennálló statikus terhelés,
Harmadrészt pedig az életmóddal összefüggő ok nevezhetők meg rizikófaktorként, mint például a túlsúly, az inaktivitás, valamint a foglalkozási ártalmak.
Negyedrészt a lábboltozat megsüllyedése eltérő az alsó végtagoknál.
A szervezetünk ugyanis szinergiában működik. A gerinc egészségének megőrzésében bármennyire is furcsán hangzik, éppúgy szerepet játszik a minőségi étkezés, a kollagén pótlása és a bő folyadékfogyasztás, mint az aktív, sportos életmód.
A porckorongok szerkezeti elemeinek egymáshoz és a csigolyatestekhez való viszonyától függ, hogy milyen mértékű az elváltozás, és hogyan is nevezzük valójában:
Amíg a porckorong egésze “csupán” a csigolyatestek közül nyomakodik ki, elő- vagy kiboltosulásról beszélünk.
Amikor a puha mag már határozottabban előreboltosul és eléri a rostos gyűrű szélét, sérvről beszélünk.
Amikor a rostos burok elveszíti folytonosságát és a puha, kocsonyás mag a gerinccsatornába szabadul, - és el is válik a porckorongtól - már kiszakadt porckorongsérvről van szó.
Sok esetben egyáltalán nem okoz tünetet a porckorongok leépülése, de előfordul, hogy a csigolyaképletek kinővései és a porckorongok kiboltosulása már okoz tüneteket, attól függően, hogy hol jelentkezik a probléma.
A gerinccsatorna felé történő elmozdulás mindkét oldalt, míg
az oldalirányú pedig az egyik oldalt érintő tüneteket okoz.
Kivéve természetesen, ha mindkét irányba oldalirányú a kilépő mozgató- és érző ideggyököket érintő kompresszió, de ez igen ritka.
A tüneteket az is befolyásolja, hogy melyik gerincszakasz érintett.
Olyan erős is lehet, hogy felébreszti a pácienst éjszaka.
Ágyéki kitettség esetében a derékfájáson kívül a fenék, comb, vádli területén érzünk fájdalmat.
A nyaki porckorongok érintettsége esetén a váll és a karok égő fájdalma jelentkezik, a szédülés, látásproblémák is gyakoriak.
Az érintett idegek által kiszolgált izmok a kompresszió alatt álló idegektől nem kapnak megfelelő mozgatóimpulzust, ezért az akaratlagos izommunka fokozatosan elgyengül.
Ágyéki érintettség esetében megbotlást, esést okoz, nyaki porckorongoknál pedig a tárgyak megfogását, megtartását, a komplexebb munkavégzést és a finommotorikát komolyan akadályozzák.
Ez eleinte az adott végtag finom remegésében nyilvánul meg, majd a végrehajtó funkciók is károsodnak.
A végtag zsibbadás és bizsergés a porckorong kiboltosulás egyik első tünete, ami az érintett idegek által kiszolgált területeken észlelhető.
Az érzőidegek kompressziója súlyosabb esetben nemcsak zsibbadást, bizsergést, de érzéskiesést okoz. Előrehaladott esetben a páciens nem veszi észre, hogy megsérül, például elvágta az ujját, megütötte magát, szorítja a lábát a cipő, vagy hogy túl forró a víz.
Szélsőségesen kritikus állapotban az ágyéki csigolyák érintettsége a higiénés autonómiát és egzisztenciát, a nyaki csigolyák érintettsége a produktivitást, munkavégzést lehetetleníti el teljesen, valamint paralízishez vezethet.
Sok esetben, ha fájdalom nem jelentkezik, akkor kezd el gyanakodni a páciens, amikor ügyetlenné válik, gyakran elejt, leejt dolgokat, nem tudja a megszokott tempóban és minőségben elvégezni a mindennapi tevékenységeit. Eleinte stresszre, dekoncentráltságra gyanakszik, esetleg kialvatlanságra. Éppen ezért nem is fordul orvoshoz, pedig minél előbb kezdődik el a konzervatív terápia, annál jobb a prognózis.
Azonban, ha a fájdalom, a zsibbadás, az érzéskiesés együttesen jelentkezik - főleg, ha az előbbi már a pihentető alvást is akadályozza - orvoshoz kell fordulni!
Ennek a menete hazánkban a következő:
A háziorvosnál jelezni kell a problémát, aki ortopédiára és/vagy neurológiára és/vagy reumatológiára fog beutalót adni, a tünetektől függően.
Szerencsére mindhárom szakorvos kiírhat képalkotó diagnosztikai beutalót, azaz kapunk egy röntgen, MR vagy CT képet az érintett ízületekről és/vagy gerincszakaszról, majd
A célzott kezelés megkezdődik.
A porckorong állapotától és a tünetek súlyosságától függően ez általában gyógytornát, fizio- és fizikoterápiát, valamint nem-szteroid gyulladáscsökkentőket jelent.
A gyógytorna sosem végezhető saját kútfőből, közösségi médiából szerzett tapasztalatokra alapozva!
Annak betanítását a megfelelő képzettséggel rendelkező gyógytornász végzi a pácienssel szorosan együttműködve, a szakorvos előírásai alapján.
Ebben a szakaszban átmenetileg szükség lehet enyhe, az adott gerincszakasz tehermentesítését biztosító gyógyászati segédeszközökre, de itt elsősorban a tartáshibák korrigálása, a core (törzs) izomzat megerősítése, a helyes ülő munkapozíció betanítása a cél.
Súlyosabb, előrehaladott esetben - például kiszakadt sérv, a gátizomzat (ágyéki) vagy gégefő (nyaki) érintettség - műtétre lehet szükség.
A posztoperatív rehabilitáció részeként félkorzett, deréktámasz vagy gallér, háti csigolyák érintettsége esetén teljes korzett (fűző) viselését írhatja elő a szakorvos, ami közvetlenül a műtét utáni hat hétben tehermentesíti a csigolyákat.
Az ezután következő hat hétben a törzsizomzat megerősítésére irányuló gyógytorna mellett lehet visszatérni fokozatosan a mindennapi tevékenységekhez.
Az ortézisek elhagyása a műtétet követő 6-12. hét között történik a rehabilitációs szakember és a konzervatív terápiát felügyelő neurológus és/vagy ortopéd szakorvos javaslata alapján/engedélyével.
Akár konzervatív, akár műtét utáni posztopereatív kezelést folytatunk, a cél az önállóság – öngondoskodás, higiénés autonómia - valamint a produktiv, hatékony munkavégzésre való képesség visszaszerzése.