Maga a folyamat már 30 éves kor körül megkezdődik, és hátterében elsődlegesen nem a csigolyacsontok, hanem a porckorongok elváltozása áll. A csigolyák között elhelyezkedő porcos lemez, a porckorong feladata a gerincoszlop rugalmasságának, mozgathatóságának biztosítása. Emellett fontos szerepe van a csigolyák közti tér kipárnázásában is, többek közt a rázkódások és egyéb fizikai behatások tompítása céljából a csigolyák védelme érdekében. Tulajdonképpen egyfajta “lengéscsillapítóként” szolgál a porckorong.

Sajnos a porcaink felnőttkorban már nem épülnek, hanem fokozatosan leépülnek: belső szerkezetük megváltozik, veszítenek nedvességtartalmukból, rugalmasságuk csökken, felületük erodálódik, elvékonyodik. Ha mindehhez extra terhelés – például túlsúly, tartáshiba, túlzott vagy egyoldalú terhelés –, plusz a tartóizmok gyengesége társul, akkor nagy az esélye, hogy a már egyébként sem elég teherbíró porckorong valamilyen irányba elmozdul, kiboltosul vagy egyszerűen összenyomódik, és kórosan ellapul, elvékonyodik. Súlyosabb esetben gerincsérv alakulhat ki.

A megváltozott szerkezetű, méretű, formájú és/vagy elhelyezkedésű porckorong már nem tudja maradéktalanul betölteni eredeti – kipárnázó-megtámasztó – funkcióját, és ez kihatással van a két környező csigolyára is. Az irritált csontfelszíneken idővel meszes lerakódás, különböző csontos kinövések (csőr vagy karom) alakulhatnak ki. Ezt a jelenséget hívják spondylosisnak vagy meszesedésnek.

Spondylosis a gerinc bármely szakaszán létrejöhet, de legjellemzőbb a nagyobb terhelésnek kitett nyaki és deréki részen. A porckorong-deformitásokból adódóan a kisízületi szalagok is instabillá válnak, a csigolyák kissé elmozdulnak egymáshoz képest, és a gerincoszlop természetes görbülete megváltozik. A környező izmok fájdalmasan összehúzódnak, és tartászavar alakul ki.

További szövődményként a csigolyák alkotta csatornában futó gerincvelőt és az idegeket, illetve a kilépő ideggyököket is nyomás érheti, ami heves, sokszor kisugárzó jellegű fájdalmat okoz. Másik lehetséges szövődmény a csigolyákat összekötő kisízületekben jelentkező porckopás és meszesedés, mely szintén fájdalommal és mozgásbeszűküléssel jár.

• Mint mondtuk, a meszesedés valamilyen mértékben lényegében mindenkit érint 30-40 éves kor felett. A tünetek megjelenésének idejét és mértékét azonban negatívan befolyásolják az alábbiak:

  • örökletes hajlam,

  • mozgásszegény életmód, a vázizmok gyengesége,

  • álló vagy ülő munka,

  • nehéz fizikai munka vagy túlzásba vitt sport,

  • tartászavar,

  • sérülés a gerinci szakaszon,

  • gerincbetegségek.

1. Annak ellenére, hogy a spondylosis szinte minden felnőtt embert érint egy bizonyos kor felett, nem mindenkinél okoz panaszokat. Ami pedig talán még meglepőbb, a panaszok jelentkezése nem attól függ, hogy mennyire súlyos mértékű a meszesedés, hanem annak helyétől. A spondylosisos tünetekért az érzékeny helyen kialakuló, akár kisebb kiterjedésű meszes kinövések felelősek.

   • Legjellemzőbb tünet maga a fájdalom, mely eleinte inkább terhelésre jelentkezik, később pedig állandósul vagy vissza-visszatér. A fájdalom jellege lehet tompa, nyilalló vagy éles egyaránt. Attól függően, hogy melyik gerincszakasz csigolyái érintettek, a fájdalom a nyaki, a háti vagy a deréki szakaszon jelentkezik, és innen kisugározhat a vállba, karba, lapockába, mellkasba, csípőbe, lágyékba, lábba vagy akár a tarkóba, fejbe is.

   • Idegi érintettség esetén jellemző a végtagok vagy az ujjak zsibbadása, a végtag gyengesége, idővel izomsorvadás.

   • Ha a meszesedés következtében gerincvelői nyomás jön létre, a legtipikusabb tünet az általa érintett végtagban bekövetkező izomgyengeség, mely párosulhat zsibbadással, érzészavarral is.

   • Amennyiben a nyaki artéria kerül nyomás alá, migrénes panaszok jelentkeznek, mely görcsös fefájással és rosszulléttel, olykor kettőslátással vagy fülzúgással jár, szélsőséges esetben eszméletvesztés is kialakulhat.

   • A legtöbb esetben a spondylosist az érintett gerincszakasz merevsége, izomfájdalom, izommerevség és mozgásbeszűkülés kíséri. A fájdalom kompenzálásaként kialakulhat féloldalas tartás, illetve egyéb tartáshiba, mellyel a beteg öntudatlanul igyekszik tehermentesíteni a fájdalmas testtájat.

Amennyiben a tünetek nem kizárólag lokális mozgásszervi jellegűek (például zsibbadás, migrén, lágyéki fájdalom stb. esetén), feltétlenül szükséges az egyéb szakorvosi kivizsgálás is.

Maga a gerincmeszesedés kimutatása képalkotó diagnosztikai eljárásokkal történik: alapvetően megfelelő hozzá a röntgen, ám MR- és CT-vizsgálattal a gerincvelői érintettség is vizsgálható. Bizonyos esetekben szükség lehet az agyi erek, illetve valamely artéria speciális vizsgálatára, esetleg EEG-vizsgálatra is.

Akut panaszok – erős fájdalom és mozgásbeszűkülés – esetén a legfontosabb a pihentetés, mindennemű terhelés kerülése, és ha szükség van rá, a fájdalom csillapítása gyógyszerrel.

Hatásos olyan pozitúra keresése, amely tehermentesíti a gerincet – ez egyénenként, illetve a fájdalom helyétől függően különböző lehet.

Időnként szükségessé válhat gyulladáscsökkentő szerekkel való kezelés.

Az akut fájdalom elmúltával sokat javít a beteg állapotán, és a megelőzésben is segít a szakorvos által előírt gyógytorna.

Hatásosak lehetnek a különböző balneoterápiás kezelések is: iszapkezelés, fürdőkúra, aquatorna stb.